"Franco Zeffirelli, a világhírű olasz filmrendező életében az első férfi egy fiatal parasztlegény volt, akivel egy fagyos éjszakát töltött összebújva egy barlangban a toszkánai hegyekben a második világháború alatt. A 85 éves olasz filmrendező a Libero című milánói lapnak adott interjújában "homoszexuálisnak, de nem melegnek" nevezte magát. A rendező szép emlékként őrzi a találkozást Vieri nevű fiatal földművessel, mert - mint mondta - nagyon fiatalok voltak, meg ezernyi veszedelem övezte a történteket. "Kapaszkodtunk egymásba, miközben mindenfelé veszélyek leselkedtek ránk. Körülöttünk németek voltak, akik felakasztottak volna bennünket, ha felfedeznek minket" - mondta.
A rendező korábban már többször azt mondta magáról, hogy "homoszexuális, de nem meleg (gay)". "A gay az egy bohóc, egy komikus figura, aki úgy tesz, mintha nő lenne". A homoszexualitás azonban "nem tréfadolog" a világhírű toszkán rendező számára. "Ez azt jelenti, hogy az ember meghozott egy kiérlelt, nehéz döntést, amelyet nagyobb erkölcsiséggel kell alátámasztani, mint amekkorát heteroszexuálisoktól várnak el. Egy nős férfi nők százezreinek udvarolhat, s a társadalom ebben nem talál semmi kivetnivaló, sőt az illető csak növeli vadásztrófeái számát. Egy homoszexuális esetében ellentétes a helyzet..." - fejtegette az idős művész a Liberónak adott interjújában.
Két éve önéletrajzi könyvében Zeffirelli bevallotta, hogy nagy szerelem fűzte egy másik világhírű rendezőhöz, Luchino Viscontihoz."
(Ezt a január 3-ai cikket az MTI oldalán találtam. Nem láttam értelmét megváltoztatni, így bemásoltam egész terjedelmében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése