Haláltánckeringő

Nehéz helyzet. És kínos. Nehéz, mert nem tudom, mit kéne írnom, és kínos, mert nem tudom, hogyan. Úgyhogy azt fogom tenni, hogy elmondom miről szól a film, aztán egymást követő, kapcsolódó, kapcsolat nélküli szavakban fogom leírni, mit nyújtott. Mire gondoltam, miközben néztem, mire gondoltam, miután kijöttem a moziból, és mire gondolok most. Nem, mégsem. Az egyszavasok előtt mégis csak lesz egy kis szöveg. Illetve...majd elválik.


Azt tudom, hogy nagyon vártam. Kíváncsi voltam egy olyan dokumentumfilmre, ami animációs, és egy háborút járt filmrendező készítette. Ari Folman, akit Cannes-ban Arany Pálmára jelöltek, az Israeli Filmakadémia díját tudhatja magáénak, Karlovy Vary-ban megkapta a zsűri Speciális díját, Tallinban szintén, és Warsóból elhozta a Közönségdíjat. Mindezt a Libanoni keringőért. ( kivéve Karlovy Vary )
Miről is szól a film? Egy kiegyensúlyozott életet élő emberről ( Ari ), akit egyik éjjel felhív a barátja, hogy elmesélje neki 2 éve folyamatosan visszatérő rémálmát, melyben 26 acsargó kutya ugat és vonyít ablaka alatt. Álma 20 év után kezdte kísérteni. Amit tudni kell e két emberről, hogy mindketten részt vettek a libanoni háborúban, viszont Ari semmire sem emlékszik a több, mint 20 éve történt eseményekből, mintha szabályosan kitoloncolta volna a háború emlékeit tudatából. A beszélgetés után viszont előtűnnek homályos képek és emlékfoszlányok, de nem érti a képeket és képtelen összerakni a puzzle darabkákat, ezért elhatározza, hogy felkeresi régi barátait és bajtársait, akikkel együtt szolgált, hogy segítsenek neki emlékezni.
A film egy tökéletes doksi, iszonyatos erőket, indulatokat, érzelmeket szabadít fel az emberben, interjúkat, beszélgetéseket, rengeteg flashbacket látunk, egy rettentő mély lélektani utazást, az Énkeresést, pszichológiai tripet. Zseniális, hogy mindezt animációba bújtatta, gyönyörűek a képek, a színek, teljesen egyedivé varázsolja a művet. Volt egy olyan érzésem, mintha a Tao Te Kinget olvasnám, bár a filmnek és mondanivalójának semmi köze a taoizmushoz és a valláshoz, de valahol párhuzamot tudtam vonni a film és a Tao Te Kingben megfogalmazott "helyes út keresése" és a "mindenek felett uralkodó elv" között. - aztán lehet, hogy ez csak belemagyarázás, ezért nem is erőltetem, ez egy abszolút szubjektív érzés volt, érdekelne, hogy ki mit gondol erről -. Az emlékek kuszák és szürreálisak, groteszk képekben jelennek meg Ari előtt, aki mind belső, mind valós utazása során, egyre közelebb kerül a megoldáshoz és a válaszhoz. Kutatása során előkerülnek a gyermekkori, elfojott emlékei, melyek tudatalatt befolyásolták felnőtté válását. Lehet, hogy emlékei nem is megbízhatóak, csak agya színezi ki őket és kreál belőlük valódit? Az emlékezet "olyan, akár a végtelen folyó, mely megy s marad, s tükrében ugyanaz a Héraklitosz látszik, ugyanaz s mindig más, mint a végtelen folyó." ( J.L. Borges - Ars Poetica ).

Kegyetlen utazás ez a psziché legmélyére, oda, ahonnan nehéz épp elmével visszatérni.

Egyszavasok :

zuhanás, könnyek, hallucináció, pszichedelikus emlék kutatás, fegyverszó, értelmetlenség, félelem, bezártság, instabilitás, keserűség, holnapután, Csipkerózsika álom - megjegyzés : ezt arra értem, hogyha "használni" akarjuk a filmet, akkor tökéletes arra a célra, hogy felrázza az embereket a Csipkerózsika álmukból, az elkényelmesedett életünkből, hogy odafigyeljünk arra, ami körülvesz bennünket, a világra, és, ami történik benne, vele - rémálomszerű valóság...


A zenét kár lenne kihagyni. Max Richternek hála, csodálatos lett a soundtrack, felejthetetlen és hátborzongató dallamok élnek a filmben.


Köszönet Ari Folmannak és az egész stábnak, lenyűgöző, hogy mit alkottak. Nem szabad kihagyni a Libanoni keringőt. Egyszerűen nem.