Az elején, a közepén és a végén is ásítottam. Nem egyszer. 10 perces unalombonbonok, itt-ott kisebb humorral meghintve, gyönyörű beállítások, de összességében jön a jogos kérdés : Most mi van??? Sokat akart a szarka...vagy nem akart semmit.(?) Merthogy kedves Benedek ezt nem a közönségnek csináltad, hanem a versenyeknek és a túlművelt, kultúrsznob kritikusoknak, akik mívesen feldíszített körmondatokkal dicsérik az amúgy túl híg Tejutad - Locarnoban el is vitte a fődíjat - . 10 jelenetet látunk, jobbára történet nélkül, mind 10 perces, talán ez is a baj, mert néha a kevesebb több. Az az érzésem támadt, hogy ha ugyan ezek a krokik mindössze 3-5 percesek lennének, akkor sem mondanának kevesebbet - bár azt sem tudom, hogy így teljes hosszukban mondanak-e valamit - . Javarészt a blöff érvényesül minden egyes képkockán, nem jött be a belemagyarázás, mert, hogy nincs mit belemagyarázni. Rengeteg gondolatot enged szabadjára a film ez tény, szinte 80 percen keresztül csak kérdések és válaszok, homályos és tisztázatlan érzéscsonkok pukkannak szét bennünk, mint a buborékok, de egyiken sem lehet elindulni, egyiket sem lehet megragadni és azt mondani, igen, megvan, ez lehet a megoldás. Sokszor egyszerűen csak felkavar, de nem taglóz le, a néző így továbblép. Nem látok benne egy egységes értelmet, ami körbeölelné a témát, a filmet. Tarr Bélának bejönne az hétszentség. Csak annak ajánlom, aki nagyon nem tud magával mit kezdeni. A Rengeteg és a Dealer után ez csalódás volt. Nem hatalmas, csak olyan vállrándítós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése