Analízis, kuszán, rajongva

Tegnap Woody Allen napom volt. Tetszőlegesen kiválasztott 4 filmmel, többek között Fogd a pénzt és fuss, Játszd újra, Sam, Szentivánéji szexkomédia, Agyament Harry. Mire végeztem velük, nemcsak a szemem volt könnyes, hanem az egész szoba. Átázott a fal, csöpögött a függöny...Nem most váltam ám megszállottá, régen kezdődött. Legelső Woody filmem a Rádió aranykora volt, szemcsés VHS-en, Kern András szinkronnal. Lenyűgözött, pedig fiatal és szeleburdi voltam, nem gondoltam, hogy értékelni fogom. Aztán ala nature beleszerettem. A stílusba, a poénokba, Allen végtelen szellemességébe, abba a szerepbe, amiben ábrázolta saját magát és a körülötte élőket, a hangulatot, amit minden egyes filmje csak úgy nyüszít magából. És nem akartam, hogy vége legyen, rögtön kellett az utánpótlás. Kezdő Woody rajongóként bele is dobtam magam a mély vízbe, következett a Játszd újra, Sam, amit azóta pontosan hétszer láttam, tegnapival együtt nyolcszor és azt kell, hogy mondjam ez lett a kedvencem. Kinőtte magát bennem, és favorittá vált. Allen Felix karaktere komplex, bájos, imádnivaló, felejthetetlen , neurotikus. És az a stílusgyakorlat, ahogy Woody a témát és a cselekményeket kezeli, erre senki nem képes rajta kívül. A film után már nem válogattam, mindent bezabáltam, ami Woody Allen volt. Jött a Hétalvó, Banánköztársoság, Minden,amit tudni akarsz a szexről..., Szerelem és Halál - másik örök kedvenc - Belső terek , Kairo bíbor rózsája, Annie Hall, Manhattan, Férjek és feleségek, Különös Manhattani haláleset és a többi. Szellemi orgazmusomhoz mára már elengedhetetlen Woody Allen, valamikor régen beköltözött agyam számomra ismeretlen zegzugaiba és néha kikopog onnan, sétafikál és megpengeti sejtjeim nyálkás húrjait. A rengeteg életrajzi és általa írt könyv, amit buzgón vásároltam, kutatva őket antikváriumokban mind a polcon figyelik, mikor nyálazom fel őket újra, és a rengeteg film, majdnem az összes, ami megvan a mestertől ott vágják egymást oldalba, ki kerüljön előbb a lejátszómba. Őszintén sajnálom az emberek azon részét, akik nem értékelik Woodyt, és a mai napig nem jöttem rá az okára, miért olyan elutasítóak, vajon butaságuk miatt, vagy egyszerűen csak olyannyira beszűkült a látóterük, hogy nem képesek befogadni az igazi humort és magát a jelenséget?! Hisz ő nem csinál mást, csak fikáz és kritizál, analizál és szorong, ironizál és magyaráz, kifigurázza a világot, amiben mindannyian élünk, az embereket, akik szerepeket játszanak, a társadalmat, amely néha kegyetlen, néha túl nyájas, saját magát, aki képtelen a nőkkel bánni, aki a sznobokból csinál bábmasékat és játszik velük az intellektus színházában, téged és engem, mert mind ott vagyunk filmjeiben, nyíltan és elrejtve, premier plánban és nagy totálban. A világ legszerethetőbb rendezője, aki december elsején múlt 73 éves és a mai napig megszállottan alkot, ír, rendez, beszél, tiszta szívvel, önzetlenül, mosolyogva, hunyorítva. Nekünk.

A legszebb pedig, hogy halhatatlan.