Alan Ballnak ismét elsült a tolla - Towelhead-Nothing is Private

Az Amerikai Szépség Oscar díjas írója ismét bebizonyította, hogy tollából még mindig olyan tinta folyik, amelyet nem lehet még talán vízzel sem lemosni a papírról. Alan Ball, az amerikai kertvárosi álom gondnoka újra és újra visszatér a gyökerekhez, oda ahol a bajok kezdődnek, ahol a társadalmi problémák, a gondosan megtervezett és precízen lemásolt életek érnek össze, oda ahová bepillantván túlságosan is magunkon érezzük az emberi gyarlóságot és a félelmet, nehogy majd saját gyermekeink is ugyan ilyen sorsra jussanak. Az amerikai álom valódi hazugsága akkor mutatkozik meg, amikor az elhitetett illúzió mögül kikandikál az eszement realitás és az emberi válság mélységes verme. Alan Ball pedig akkor érzi jól magát ha ebben a veremben csücsülhet. Már az Amerikai Szépségben is komoly problémákat boncolgatott, szintét a kertvárosi környezetben élő nihilista emberek mindennapjaiból merítve, de nem csak ő az egyetlen suburb ismerő, ott van Larry Clark, aki a Genyában tökéletesen felépítve dobja arcunkba a problémák miértjeit, válaszait, vagy a sokak által elítélt és rendkívüli hatásvadászattal megbélyegzett Ken Park - megjegyzem, a Clark féle hatásvadászatban nincs semmi kivetnivaló, hiszen megköveteli a téma. Ugye senki nem hinne egy tinglitangli, lebutított közönségcsalogató kommersznek? Clarknak viszont el lehet hinni. - ahol a fiatalok ingerszegény környezete vezet hajmeresztő és elborzasztó tettekhez. Sajnálatos egyébként, hogy azokból az emberekből van túl kevés, akik a dolgok igaz arcát mutatják meg nekünk sallang és egyéb make up-ok nélkül. De itt van Ball, aki legutóbbi filmjével bizonyította be, hogy a dolgok semmit sem változtak, sőt.


A Towelhead története igen összetett. Szó van benne rasszizmusról, megfelelési kényszerről, nemi erőszakról, társadalmi deformáltságról, röviden all fucked up. A történetről csak röviden. Jasira egy arab-amerikai kislány, akinek szülei elváltak és épp apjához indul egy kis időre. Új suli, új emberek, új szokások. Jasira bár fiatal még, erős szexuális kisugárzása miatt felhívja magára a figyelmet. Apja egy tenyérbemászóan negatív és görcsösen kimért ember, akinek annyi köze van a gyerekneveléshez, mint egy darab kiszáradt fának, inkább az erőszak híve, sem, mint a higgadt beszélgetésé. A szomszéd, Mr. Vuoso ( Aaron Echart ) felfedezi benne a szűziesség vonzó jegyeit és közeledni kezd felé, mind jószomszédi, mind szexuális téren. Jasira pedig mivel kíváncsi és túl naiv még nem tudja igazán befolyásolni cselekedeteit. Nem tud különbséget tenni jó és rossz között, ez vezet a különböző borzalmakhoz.

Aaron Echart a Harvey Dent-Kétarc kettőssége után egy teljesen új arcát mutatja, mely talán eddigi pályafutása csúcspontja, nem volt még ilyen nehéz szerepe. Sokan, többek között én is a Thank you for Smoking nagyszerű lobbizó-dumagép karaktere után szerettük meg, de Vuoso lelki megformálását olyan eszköztárral és hévvel hozza, hogy az elismerésre méltó. - khm, kedves Oscar zsűri, remélem olvvasák a Snapshotot...Eckhartot a jelöltek közé - A tipikus amerikai buzgó hazafi, katonai hátszéllel rendelkező mintapolgárt gyönyörűen vetkőzteti anyaszült meztelenre, megmutatva ezzel teste és lelke valódi mibenlétét.




Jasira apja, Rifat Maroun a tökéletes példája a hivalkodó, megfelelési kényszerrel küzdő polgárnak, aki származása ellenére isteníti Amerikát, nagyobb és megvilágított zászlót szúr háza elé, csakhogy ezzel is bizonyítsa hazafiságát szomszédai előtt. Nylít Hussein gyűlölő, és megszállott látszatember. Lányával képtelen szót érteni, így nem is próbálkozik, csak a sablon bölcsességekkel tömi fejét. Tehát minden körülmény adott ahhoz, hogy a kislány saját kíváncsisága és a helytelen nevelésből adódó szempontok miatt olyan dolgokba sodródjon, amik egész további életére kihathatnak. Alan Ball tökéletes stílusa maga a valóság. Úgy tűnhet, mintha csak ujjgyakorlat lett volna a Towelhead, de ha jobban belegondol az ember, a film a kegyetlen valóságról szól, rólunk emberekről, személyiségünkről, arról, hogy mindenki rejteget magában valamit, vagy valakit, amit/akit roppant nehéz elhallgattatni. Sokaknak pedig nem is sikerül.
Miután kijöttem a moziból egy csomó minden járt a fejemben. Például, hogy mennyire fontos, hogy megfelelően szocializálódjunk, hogy kellő gondoskodást kapjunk gyerekkorunkban, hogy a közösség, a társadalom, amiben felnövünk hogy reagál ránk és mi hogy reagálunk rá, hogy mi minden determinálja a sorsunk. Fontos, hogy ne az álszent kritériumok alapján válogassunk, és formáljuk magunkat, hogy nem szabd megalkuvónak lennünk, mert akkor sebezhetőbbek leszünk. Sok mindent foglal össze a Towelhead , kötelezővé tenném. Tiszteljük egymást. Kösz, Alan Ball.