The Proposition

Először is. Nick Cave hogy tud ilyet írni? Ja, hogy ki az a Nick Cave? Akkor másodszor : igen, az a Nick Cave. Az abszolúte nem pacsirta hangú énekes dalszerző, az ausztrál születésű fenegyerek, aki csak azért hagyta félbe a Rolling Stone-nal az interjút, hogy benyeljen egy kis papírt. Ezt persze régen. Szóval ez a bálványsrác fogta magát és másodszor is tollat vagy billentyűzetet ragadott kezébe és megírta a Tha Proposition , azaz Az alku (Az ajánlat) című film szkriptjét. Barátja John Hillcoat - a rendező - szintén ausztrál uriember fejéből pattant ki az ötlet, hogy Nickre bízza a forgatókönyv megírását és látván az eredményt, ennél jobb ötlete nem is lehetett volna.


Ugyanis az eredmény egy olyan gyönyörű mélyballada, hogy a holdat tudnám leénekelni az égről, ha nem lenne a hangom olyan kappan. Történet kettőspont, vannak a Burns testvérek az 1880 körüli Ausztráliában, közülük a legidősebb Arthur, a középső Charlie s legkisebb Mike. Arthur a feketebárány, túl messzire ment egy alkommal, túladagolta az erőszakot és az agressziót, megerőszakolt egy terhes nőt, megölt pár embert, majd rájuk gyújtotta a házat. Ezután rendesen el is kellett menekülnie. Charlie-ra és Mike-ra pedig rászálltak a csendőrök, főleg az Angliából érkezett Stanley kapitány, aki oly erejű erkölcsi és morális támasza a filmnek, mint maga a siratófal. Kötelességének érzi megtisztítani a megtisztíthatatlant, azaz a századforduló előtti Ausztráliát. Akkoriban valahogy nem volt divat az emberség és a tisztaság, szennytől, gonoszságtól és mindent átható rezignált fertőtől csöpögött ez a hatalmas börtönsziget.
És bizony egy ilyen helyen a legnehezebb az olyanoknak, mint captain Stanley. Ő adja meg a film vezérfonalát azzal, hogy egy visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Charlie-nak, mégpedig, 9 napon belül kutassa fel és ölje meg testvérét, Arthurt, - ki kegyelmet és jogot az élethez nem érdemel -, különben megöli öccsét, Mike-ot. Charlie pedig belemegy. Mégjóhogy.


















És az a bizonyos vezérfonal. Stanley kapitány ajánlata visszafordíthatatlan és eldöntetett. Végzetes, és ezt ő is tudja. Mike-ot börtönbe záratta, Charliet viszont elengedte, a nép pedig lincselni akar. Mert a nép már csak ilyen. Vért akar látni és szenvedést bitófán vagy porban.

A testvér menetelése a végeláthatatlan ausztrál semmiben megrendítően, feszülten meditatív, mintha bálnák énekét hallgatnánk az óceán közepén tök egyedül, az operatőri munka egy fájóan szép hattyúdal precíz totálokkal és lassú zoomos közelikkel, mestermunka Benoit Delhomme-tól. Charlie "vezeklése" lélekpróbáló, a testvér keresi a testvért, hogy megmentse a másikat és saját magát.
Arthur karaktere olyan, mint egy mitikus szereplőjé. Az elérhetetlen és megközelíthetetlen emberé, a magányos szellemé, akiről mindenki suttog, de beszélni nem mer. Úgy tartják, hogy kutyává változott és sosem alszik, csak egy sziklán ül és néz maga elé. Múltjáról nem tudunk semmit, és ez így van jól, miértjei és tettei csak szavakban élnek az emberek között, ő az a szereplő, akit meglátunk a képen és tudjuk, hogy ő a gonosz. Danny Huston maga lesz Arthur Burns, a kegyetlen gyilkos, játéka kevés kellékből áll, de ezek a kellékek olyan minőségűek, hogy az ember szinte magán érzi őrült tekintetét. Guy Pearce, akit a Memento-ból vagy Az időgép-ből már ismerhetünk, egy új oldalát mutatja, csendesebb, mégis grandiózus, amit művel. A Memento után ismét megmutatta, hogy egy nagy színész, erőteljes játékával.
A Stanley kapitányt játszó Ray Winstone és felesége Emily Watson , aki legemlékezetesebb alakításását Lars Von Trier Hullámtörés című filmjében nyújtotta, meghatározó szerephez jutnak. A 104 perc alatt csak akkor vagyunk nyugodtak, amikor őket mutatja a kamera. A jelenetek, melyekben a házaspár a középpont, a film nyugpontja, a távoli, civilizált Angliából érkezett emberek élete a sivatag közepén, az egymáshoz való viszonyuk, szeretetük, gyengédségük visz reményt és fényt az amúgy mélységes mély sötétségbe és pusztulásba. Winstone rezzenéstelen arca hátborzongatóan hiteles, végletekig visszafogott, nyugodtan állíthatom, színészzseni.
















A film 2005-ben készült, a western zsánerélesztőjeként pionír a sorban, hiszen a 3:10 to Yuma, a Melquiades Estrada három temetése, a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford, mind csak ezután következett, úgyhogy tiszteletet és elismerést követel. John Hillcoat egy olyan filmet rendezett, ami tökéletes, mind emberileg, mind társadalmilag, akár objektíven, akár szubjektíven nézzük. Egy kegyetlen balladai görbe tükör az emberiségről, az embertelenségről, halálról és lelki kálváriáról, ahol szinte érezni a vér és a mocsok szagát. Kötelező mindenkinek, aki nem akar belekényelmesedni a középszerű fércművekbe.


Stanley kapitány körülnézett és azt mondta : " This land will be civilized ".

Ezen el lehet gondolkodni.