
A film közvetlenül - röpke 7 év kihagyással - a The Shining ( Ragyogás ) után és a The Eyes Wide Shut ( Tágra zárt szemek ) előtt készült, azaz a mester utolsó előtti gyermeke volt. A téma az a háború, ami az egyik legfájóbb seb amerika történelmében, a háború, melyet nem intézhettek csak úgy el egy-két atommal, hisz a világ szeme láttára vívták. Meg kellett mutatniuk, milyen erős is a nemzet. Hogy sikerült-e? Őrült pszihopatákat és véresszájú nacionalistákat hazahozni biztos, embereket, akik elvesztették a józan eszüket, de ezen nem kell csodálkozni; a szemtől-szembeni borzalmak és a felelősség nélküli gyilkolás - értem ezalatt a vietnami falvak nőinek és gyermekeinek céltalan és heccbeli gyilkolását - minden emberben maradandó lelki és szellemi károsodást okoztak. És ezt ragadta meg Kubrick olyan zseniálisan. Tökéletesen sűrítette 2 órába az emberi leépülést, azt, hogy veszti el emberségét az ember, hogy válik belőle kíméletlen gyilkos. Láttunk már jó pár háborús filmet, közlegényekről, osztagokról, hadtestekről, ismerjük a földalatti alagutakat és a sárba ásott vietkongok kezéből kilógó fegyvereket, tudjuk milyen volt, lehetett a frontvonal.

Kubrick mindent eltalált. Kezdünk egy tengerészgyalogos akadémián, ahol rögtön megismerjük a kőkemény kiképző őrmestert, aki tényleg spártai szigorral és olyan dumával osztja a népet, hogy a meleghugy csurog végig a lábunkon, nem ismer sem viccet sem emberséget, alázásból csillagos ötös. Kezelésbe veszi legújabb "férgeit", a hadsereg leendő tengerászgyalogosait. A történetet egy srác meséli, ő a rendező hangja, a narrátor, ő adja a kérdéseket, igazságokat tálcán kezünkbe, figyelni kell rá. A kiképzés pár hétig tart, összeszokás, szivatások, gyakorlatok. Kubrick már a tábori jeleneteknél felépíti az összeomlást; egy kövér srác lelki kálváriáját láthatjuk, amint az őrmester folytonos megaláztatásai és társai ellenszenve hatására éles töltényeket és egy puskát ragad kezébe, majd cselekszik. Pár hét végén, mindenki megkapja a beosztást, és indulnak is Vietnamba. A megszokott tábori csapat szétszéled, és mindenki más-más városba kerül. Egy ugyanaz, a feszültség és az izgalom. Kubrick bebizonyítja, hogy a katona egyedül nem sokra viszi, a csapat kell mögé, a támasz. A narrátor tovább mesél, aki közben a katonai újsághoz került firkásznak, riporternek. Beküldik őt is lövöldözni, méghozzá a legkeményebb zónákba. Itt kezdődik az igazi félelemérzet, amikor bevonulunk vele együtt a vértől csöpögő hullamezőkre. Közel kerülünk az igazi katonákhoz, akik nem ismernek kegyelmet, akik tébolyodottságukban már bármiből képesek viccet csinálni. Látjuk, ahogy az egykori barátok sorra esnek el és, ahogy néhányan küzdenek a megmaradt emberségükért.
A film tökéletessége abban is rejlik, hogy Kubrick nem választott sztárokat, híres színészeket filmjébe, így a történet még hitelesebbé vált. Mindenképp meg kell említeni R. Lee Ermey-t, aki a kegyetlen kiképzőtisztet alakította; játéka felejthetetlen, módszere sokszor emberpróbálónak tűnhet, de ha jobban belegondolunk, olyan katonákat kellett faragnia hétköznapi emberekből, akik később a hazát szolgálták fegyverrel és lélekkel, ha ez a kettő csak nem egy és ugyanaz?!
Lee Ermey-t láthattuk a Texasi Láncfűrészesben , két feldolgozásában is, mint ördögi sheriff, de volt ő hang a Toy Story 1-ben és 2-ben is, vagy a Hetedik-ben rendőrkapitány.
A film narrátora, akit amúgy "Viccesnek" hívnak társai, Matthew Modine, szerepelt a Filmszakadás - ban, a Sztárom a párom - ban vagy a Minden héten háború - ban.

A képekért Douglas Milsome volt a felelős, akinek a Full Metal Jacket volt a 2. filmje. Talán ez volt az első és utolsó produkció, aminek kapcsán megjegyezhetjük nevét, de itt sikerült elérnie, hogy képei által érezhetővé tegye a hullák orrfacsaró szagát és a belső félelem közelségét.
A zene még nagyon fontos. Kubrick lánya, Vivien válogatta a trekkeket, és mondhatni nagyon belenyúlt a fíilingbe. Van itt Nancy Sinatra - These Boots Are Made For Walking, Johnny Wright - Hello Vietnam, Chris Kenner - Surfin' Bird és The Rolling Stones - Painted Black.
A Full Metal Jacket a filmtörténelem egyik fontos ikonja, ha nem állomása, olyan kedvencek közé került be számomra, mint az Apokalipszis Most, vagy az Az Őrület Határán . IMDB-n 8.3- as pontszámmal 92. a legjobb 250 között. Fejet kell hajtani Kubrick előtt, mert egy olyan töltényt lőtt ki '87 - ben, amely nem csak, hogy full metal jacket, de még el is talált jó pár embert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése